Vendégposzt:
A szimat mániám többször is bajba sodort, az egyik ilyen esetből lett a válóperem, amiben mindenem odalett, kedvenc könyveim java is például. Ráadásul az a feleségem előttem is szimatolt, ahogy ezt a nők szokták, de általában ritkán a pasijuk előtt. Lebuktam, az a feleségem megkapta a munkatársnője kihízott kosztümjét, ismertem a kis nőt, nagyon gusztusos, aranyos volt, én meg éppen a kosztümnadrág lábköz varrásán át szívtam orromba a kesernyés illatú levegőt, amikor rámnyitott a gardrobban az asszony… Mellesleg tudott két félredugásomról, ami nem zavarta, minthogy mindkét csaj a legjobb barátnői közé tartozott, büntetésből nem dugott velem egy-egy hétig és nem szopott le több, mint egy hónapig. Viszont párszor popsimosás előtt nyalatta magát (azt nem tudta, hogy ez nem bünti... )
Házinyúl volt ő is, mint rendesen. Az ember, de, majd 12-16 óra munka után még zuhanyozás után visszaöltözik, fölmegy a faluba, beül a presszóba és záróra előtt a pultos nőtől megkérdezi, mi újság a faluban a félamatőr ligában. Fizet ötezret az érzésért, mintha kihűlt hotdogba mártogatná a farkát. Ott a házinyúl a cégnél vagy unja már a férjét vagy sose szerette vagy nem elég neki reggel és este a házias.
Tudtam, hogy baj lesz, mert negyed gondolatokból értettük egymást, mire bementem a faházba a rendeléssel, már lekérdezte a pesti nagykereket. Ha pizzát rendelt, nem kérdezett,tudta: nekem tengergyümölcseiset. Névnapkor túl közel adott a számra puszit, szezonzáró bulin lassúzott velem, ami az ő korosztályában szinte ismeretlen és amikor megérezte a zsebembe felejtett zseblámpa duzzadását, nem el, hanem ráfeszült az alhasával.
Úgyhogy tudtam én, mi lesz, amikor ideadta a slusszkulcsot, hogy nézzem már meg, mi cirreg a motorban. Szó szót követett, hazaviszem az albérletbe, este kijön az állomási busszal és hazaviszi.
Ilonka néni, a háziasszonyom, amikor meglátta, hogy ott térdelek, behajolva az ülésre, mit se sejtve húzta el a faromról az ajtót:
Szerel, szerel, Pistikém?
Az ülést szimatoltam.
Hallottam, hogy felüvölt a busz a buszmegállóban, számoltam, pici láb, mekkorákat lépve, széles karmozdulatokkal, siet és nesztelenül nyitottam a gangajtót, amit a banya sose használt, egy surranás és már a szobámban volt.
Belesuttogtam a fülébe: Mit nem szabad? És ő azt mondta, mindent, mindent. Nem sokszor nyalhatták ki, úgy kellett még széjjelebb feszítenem görcsösen merev combjait, belemarkolt a hajamba, elfelé húzta a fejem, de nem igazán. Tudtam, ez minden, tovább nem mehetek. Óvatosan fölé kerekedtem, piciny, de igen fodros pinácskájába, ó, hogyan is és egyszercsak érzem a selymes nedves csiklandóst, s izgeti csipejét, tolja rá pinácskáját… becsempészte valahogy, észre se vettem, a fasz eléggé érzéktelen ilyenkor már. Ráfeküdtem.. udvariasságból megkérdeztem, hogy nem vagyok-e nehéz, de hülye kérdés.. nem is válaszolt. Az éhes embernek mennyei a rántott leves is. Az ágy persze recsegett. Időnként pihentettem volna, de nem engedett, tízkörmével a seggembe vájva noszogtatott, ezért inkább mindenfélére gondoltam, pl arra, hogyan lesz az , hogy nem enged a főnök több colos csövet venni, a félcolosból pedig túl sok van. Ötnegyed és félcol közé hogy osszam be azt a két szál colosat, ami van. Semmi hangot nem hallatot, kis testét az ágy gödrébe dögönyöztem, néha hátranéztem, láttam, amikor lába V alakba égre nyújtva meg megfeszül, meg párszor rám szorított a pinácskájával.
Mondom: Negyed gondolatokból értettük egymást, meg se kérdeztem, védekezik-e, azután sem. Amikor már nem birtam tovább, annyit szóltam: Isten nevében! Ő pedig így szólt: Gyere édes! Néztem az arcát, amig belefrecskeltem magom, lehúnyta a szemét és láttam, boldog, minden lövelletemre rándult pofija, fölnyomtam tövig.
Aztán a főnökasszony pár nap múlva kérdőre vont, megbántottam-e valamivel Dórit. Mondom, nem, dehogy. Mert látja, hogy fasirt van. Rosszul látja. Ismétlem, negyed szavakból értettük egymást. Ő ezt így tervezte el, én nem, ő nem akart ezen egy szó vitát sem… és én sem. Tizenöt éve, ez ma már áthidalhatatlan korkülönbség egy még ilyen lánynak, mint ő.
A búcsú puszinál arcát fente az arcomhoz, mint a többi nő, bezzeg a főnökasszony két nagy nyálasat cuppantott a megspórolt colosokért. El nézett, nem rám és a tükörből láttam, hogy nem befelé megy tortát enni, hanem a parkolóba a kocsijához és talán a szemébe is ment valami…
A kép természetesen illusztráció.