Testimese

L.-vel, az amerikai, dél-karolinai barátommal az interneten cseteltünk több mint két éven keresztül szinte naponta. Kamerát is mikrofont is használtunk olykor. Lehet, hogy hihetetlen, de eléggé egymásba voltunk zuhanva, bár élőben soha nem találkoztunk. A csetelésen kívül jöttek-mentek köztünk az e-mailek, tele álmodozással egymásról, hogy miképpen szeretkezünk számtalan különleges helyzetben.
 
Nagyon szerettünk volna találkozni, de nagyon nagy volt a távolság is köztünk. Folyton terveztük a nagy találkozást, de soha nem valósult meg, talán jó is. Néha ma is írunk egymásnak, de már más, mint akkor, amikor minden módon igyekeztünk valahogyan összehozni a testünket. Így, ahogy mondom.
 
L. például egyszer kitalálta, hogy menjünk, maszturbáljunk egyszerre, és fogjuk föl a levet, ami belőlünk kijön, és küldjük el egymásnak, aztán igyuk meg. Jó kis ötlet, nem mondom. A megvalósítás persze lehetetlen volt. Még ha el is küldte volna a spermáját, azt hiszem igencsak nagyon megposhadt volna. Én meg nemigen tudtam felfogni semmilyen belőlem kijövő nedvet, mert egyrészt ritkán fordul elő, hogy legyen ilyen kilövellésem, másrészt viszont én a zuhany vízsugarával tudok igazán maszturbálni, és a víz ugyebár el is mos mindent.
 
Sok év eltelt azóta, és még tisztán emlékszem arra a beszélgetésükre, amikor utoljára láttuk egymást webkamerán keresztül. Ő is jól emlékszik rá, és amikor ír, szinte mindig megjegyzi, hogy mennyit jelentett neki. Akkor ugyanis a webkamera elé álltam, lassan levetkőztem neki, ő pedig szintén levette a ruháit, maszturbálni kezdett, miközben mindenféle izgató dolgokat mondott. Én is maszturbáltam, izgattam a csiklómat az ujjammal, bár nem nagyon hittem a sikerben. Sokáig, sokáig tartott ez, amikor L. azt mondta, nem bírja már tovább, ki fog lőni. Akkor lehunytam a szemem, és L. nyögése, ahogyan a nevemet ismételgeti nyöszörögve, nekem is nagy lökést adott: megrogyott a térdem, majdnem ráestem az asztalra, ahogy végre elélveztem.