Buliba mentünk szombat este. Ő már sminkelt, a haját szárította épp amikor mögé lopóztam. Kívánatosan illatos volt a teste, csókolgatni kezdtem a nyakát. Lefejtette a kezem:
- Ne most drágám, mert akkor biztosan elkésünk, majd bepótoljuk, ne félj!
- Pedig nekem most lenne kedvem.... de mondjuk akár útközben is lehetne.... csak ne rúzsozd ki a szád, - válaszoltam nevetve.
- Jó, jó, lesz szopi útközben de most hagyjál - válaszolta ő is mosolyogva.
Elcsodálkoztam, hogy ilyen könnyen belement és gyorsan öltözni kezdtem én is.
Félúton megálltunk cigiért, mielőtt újra elindultunk volna megcsókoltam és a hajába túrtam:
- Az ígéret szép szó.....
Csak nevetett de nem ellenkezett. Elindultam. Lassan mentünk, egy rövid erdős rész következett. Lehúztam a sliccem, ő levette a szemüvegét. Hármasba kapcsoltam és levettem a lábam a gázról. A dízel motor tartotta a tempót.
- Szopjad kicsim.... szopjad le apukát.
Mielőtt a körforgalomhoz értünk volna félreálltam. Aztán lőttem.
Vigyorogtunk. Elővette a rúzst és a tükörben kifestette a pici száját.
Már vártak bennünket, alig pár percet késtünk.
