Pityer azt mesélte tegnap a sörözőben, hogy szerelmes. Teljesen belezúgott a csajba.
Azt mondja napok óta nem alszik rendesen, csak a csaj jár az eszében.
-Te, olyan formás teste van, öcsém... jóillatú punci, ideális ívű karosszéria, és ahogy élvez... mint egy szexistennő!
Kicsit keresgéltem a neten és ezt találtam. Tényleg ennyire egyszerűen működnénk?
Egyszerű tudományos nyelvezettel élve a szerelem ugyanazoknak a vegyületeknek – többek között a dopaminnak, az oxitocinnak, a tesztoszteronnak, az ösztrogénnek és a norepinefrinnek – a műve, amelyek társkeresésre ösztönzik a többi emlőst. Miután agyunk bizonyos kritériumok alapján azonosította a megfelelő partnert, gyorsított üzemmódban állítja elő a kiválasztott, számára vonzó környezethez szükséges vegyületeket. A válogatásnál az emberek egyetlen személyre összpontosítanak – ez különbözteti meg őket az állatoktól. Az udvarló hím galamb felfújja magát, és annyi tojónak szalad utána, ahányat csak bír energiával. Az embereknek általában van egy gyorslistájuk a jelöltekről, de csak egynél dobnak be mindent.
Tudományosan bebizonyították, hogy létezik „szerelem első látásra”. Ha valaha is átélted ezt, akkor az agyad hatalmas mennyiségben állította elő a dopamint és a norepinefrint. Ezeknek majdnem olyan a hatásuk, mint a drogoknak. Míg azonban az állatoknál másodpercekig vagy percekig tart a felfokozott állapot, az embereknél hónapokig vagy évekig is eltarthat. Az első látásra fellobbanó szerelem tehát igenis létező jelenség.
A nemi vágy főhormonja, a tesztoszteron, amiből a férfiaknak tízszer-hússzor több jut, mint a nőknek. Ezért olyan erős és türelmetlen bennük a nemi ösztön. A férfiak a tesztoszterontól szőrösebbek, nagyobbak, erősebbek, agresszívabbak és fickósabbak a nőknél. Ám a férfiakban feltűnően kevesebb az oxitocin, mint a nőkben. Az oxitocin, az „összebújós hormon” nagy mennyiségben szabadul fel a férfiakban és a nőkben orgazmus közben. Amint azonban bekövetkezik az ejakuláció, a férfiból ki is ürül az oxitocin, ezért nem vonzza őt annyira a szex utáni összebújás, ami annyira fontos a nőknek.
A vegyületek, amelyeket az agy a szerelem korai szakaszában termel, különböző érzéseket és reakciókat keltenek. A szerelmesek kb. 90 %-a állítja, hogy ők is megismerték az álmatlanságot, az étvágytalanságot, az ujjongást, a félszegséget, az eufóriát, a heves szívdobogást, izgultak, kapkodták a levegőt, elgyengült a térdük, izzadt a tenyerük, és dadogtak. Azért reagálunk így, mert félünk a szeretett lény visszautasításától. Kétarcú élmény ez, amelynél kéz a kézben jár a lelkesedés és a félelem. Ebben a korai szakaszban a szerelmesek mindig egymás arcát fürkészik, keresve a viszonzás jeleit.
A szerelem olyan változást idéz elő a viselkedésben, amelyek az elmezavarra hasonlítanak – biokémiai szempontból a szenvedély nagyon emlékeztet a bedrogozott állapotra. A kutatók a szerelmet azokkal a biológiai folyamatokkal hozták kapcsolatba, amelyek az eufóriához, a farkaséhséghez és az addikcióhoz szorosan kapcsolódó dopamin ingerületátvivő hormonok kiválasztását kísérik.
Az emberek a kezdet kezdetén valósággal belebetegszenek a szerelembe. Panaszkodnak, hogy nem bírnak enni, rosszul alszanak, és rögeszmésen viselkednek. Ma már tudjuk, hogy ennek a viselkedésnek az alacsony szerotonin- és magas oxitocinszinthez van köze. Ha tehát valaha mondtad, hogy bolondja vagy valakinek, akkor bolond is voltál!
A férfiak azért lesznek gyorsabban szerelmesek, mint a nők, mert erősebb bennük a vizuális motiváció. A közvetlen vizuális jelzések azonnal üzenetet küldenek az agynak, amely abban a pillanatban reagál a megfelelő hormonok kiválasztásával. Egyébként ez arra is magyarázatot ad, hogy a férfiaknál miért gyakoribb a „szerelem első látásra”. A férfiak tehát elsősorban a szemükkel becsülik fel a nőket. Ha izgalomba jönnek, felhevülnek a hormonoktól, és merevedésük lesz. Ezek a hormonok felülírhatják az ésszerű gondolkodást, ezért a férfiak olyan döntéseket hozhatnak, amik nem válnak éppen előnyükre, ugyanis az erekció parancsol az észnek.