Kicsit morcos volt tegnap. A virágnak megörült. Kávéztunk, beszélgettünk, oldódott. Egy jó fél óra alatt kiszedtem belőle mi bántja a lelkét. Vigasztaltam, puszilgattam.
Aztán felmentünk. Fázósan bújt hozzám a takaró alatt, a formás kis cickók bimbócskái hegyesen meredeztek ahogy felhúztam a pólóját. Csókolgattam... mindenfelé.
A ciciknél kezdtem, aztán a nyakát, a száját. Húsos pici száját szippantottam, nyelvét nyelvemmel símogattam. Megint a cicik, aztán lejjebb. Imádom a köldökét. A frissen borotvált puncit csak körbecsókoltam, a combjai belső felén haladtam egészen a bokájáig. A finom kis talpacskáinál most nem időzhettem, hajamba markolt és szelíden felhúzott a punciig. Finom, illatos....
Nyelvem hegyével végigtapogattam minden pici domborulatát, ráncocskáját, számba szívtam a redőcskéket aztán nyelvemmel simítottam helyre őket.
Lassan csókoltam, hosszan, aztán vadul, amikor már körmeit a vállamban éreztem még vadabbul. Aztán enyhült lábainak szorítása, csillapodott szuszogása.
Talán pillanatot sem pihent, most ő csúszott a mellkasomhoz. Aztán lejjebb, és már éreztem is a nyelvét a makkomon. A kis húsos ajkak lassan beborították a duzzadó makkot, és eltűnt félig a farkam a szájában.
Finoman, érzékien szopott, bal kezével a golyóimat fogta át, jobbal pedig az én kezemet a hajába vezette.
- Akarod, hogy megmarkoljam? - kérdeztem elcsuklóan.
- Aham... volt a válasz.
Élvezettel szopott, először csak az egyik kezemmel túrtam a hajába, aztán mindkettővel.
Lassult, majd gyorsult a tempó, ereszkedett a köd, próbáltam picit elhúzni a fejét mielőtt jött a lövés, de ő a nyelvét kidugva ottmaradt... A golyóim folyamatosan a tenyerében.
A spriccelés nem szegte kedvét, lassan tovább szopott, miközben én meglepetten tapasztaltam, hogy valami csoda folytán nem lanyhul a figyelmem. A farkam kihúzta magát, és éreztem még van erőnk még egy lövésre.
Nem sokszor fordul ilyen elő az emberrel.
A haját nem engedtem el, igaz csak simogatva túrtam már bele, de most egy kicsit irányítani kezdtem. Ő vette a lapot és fokozatosan gyorsított. Nem kellett sok, és megint dördültek a lövések. Kiadósabb volt mint az előző, hallhatón cuppogott.
Magamhoz húztam a maszatos kis fejét és megcsókoltam.