Vörös haja van, olyan félhosszú, múltkor összefogta mint az indiános filmekben a csajok, nagyon jól állt neki. Mondjuk pár perc múlva nekem is.
Csak rövid időre tud lelépni, így mikor kiérünk a kis eldugott helyünkre már ülünk is a hátsó ülésekre. Most is csak jó fél órácskánk volt. A napközbeni e-mailes élcelődéseinkben említette, hogy épp fázik és szívesen inna valami meleget, például tejecskét... egyszóval bíztam a szopásban.
Nagyon jót szopott, se nem túl keményen, se nem túl tartózkodóan, a ritmust is eltalálta, és megint pont úgy esett a fény a kocsiablakra, hogy visszatükröződésben tisztán láttam az akciót.
És a vége... ritkán fordul elő, hogy kétszer tudjam elsütni a fegyvert töltés nélkül. Most sikerült. (Mondjuk ez nem akarat kérdése, egyszerűen így esett meg.)
Szopta, ritmusosan, bal kezével a golyóimat tartotta, éreztük, hogy jön a kitörés. Picit begyorsított, szinte megfeszültem és éreztem hogy egy adag spricc a szájába ment. Ő is lelassított, szürcsölt, majd nyelvvel nyalogatta a makkot, szája sarkából elő bukkant egy pici lé. Éreztem az ondói illatát, a szájában a nyál vegyült a lével. De nem jött több anyag, és a farkam sem vesztett keménységéből, sőt. Nem kezdett a vágyam sem lankadni, és ő szó nélkül visszaállt az előbbi tempóra. Kicsit még csodálkoztam, aztán hagytam a ködöt.
Még szopta egy kicsit, begyorsított, szuszogott... aztán jött a zivatar. Olyat élveztem, hogy csak pislogtam utána percekig.
Azt mondta szereti az ízét.