Egy chaten akadtunk egymásra. Pakson élt. Házas, egy gyerek. Levél, képcsere. Megadta a telefonszámát is. Már mindent kitárgyaltunk, a szexről is beszéltünk. Megbeszéltük, hogy találkozunk. Félúton. Újváros és Földvár között az egyik kis faluban.
Döglesztő meleg nyári nap volt. Ő előbb ért a találkahelyre, mobilon navigált: itt álok a temetővel szemben egy fehér Asztra mellett.
Csinos volt, magas, hosszú combok, hosszú haj. Virágmintás kis könnyű ruha volt rajta. Kiszálltam, hozzá léptem. Nevetett a szeme, a szája csókra nyílt. Ott, a még nyitva lévő ajtajú autóink takarásában nyúlt a kezem a puncijához. - Ne itt, vette el a száját mosolyogva. Körülnéztem: csak két locsolókannás , temetőbeigyekvő öregasszony bámult bennünket.
- Menjünk ki a faluból, gyere utánam.
A falu végén átült hozzám. Nem volt sok időnk beszélgetni, a földúton imbolygó kocsiban folytattuk a csókolózást. A dagadó farkamat kiszabadítottam a vászonnadrág fogságágból. Enyhe ráutaló magatartásomra azt mondta: ugye nem csak azt akarod, mert arra ott vannak az útszéli lányok.
- Dehogy drágám, válaszoltam egyik kezemmel a kormánnyal manőverezve a nagyobb kerékvágásokat elkerülendő, másikkal pedig a puncit ujjazva. A kérdés csak költői volt a részéről, mert a választ meg sem várta.
Egy keresztdűlőnél két kis bokor meg egy kis szalmadomb takarásában álltunk meg. Kiszálltunk. Kinyitottam a hátsó ajtót, ő az egyik lábát a küszöbre tette és behajolt. Szürcsögött a nedves punci ahogy dugtam. Begyorsítottam, majd lassú tempó következett. A harmadik hosszabb gyorsnál a csaj teste megfeszült, lábujjhegyre állt, és nyöszörögve elszállt.
Lassítottam, hagytam, hogy pihenjen. Mikor a légzése kezdett normalizálódni, új tempóra álltam: lassan húztam ki a lucskosból, és amikor a makk már majdnem kiért teljes erőből benyomtam tövig. Az elsőnél picit felszisszent, dobott egyet a haján, de nem volt ellenvetése. Megint jött a lassú kihúzás fázisa. Ahogy egész lassan húztam ki centiről centire a punciból a kemény dákót úgy feszült meg a teste. Keményen vissza tövig.
A nyögdécseléseiből éreztem mikorra várja a becsapódást, de próbáltam mindig picit tovább kivárni. Mikor már remegtek a lábai felgyorsítottam. Rövidült a kihúzás, de csattant vissza tövig. Még nem jártunk a csatt-csatt-csatt ritmusnál amikor kérlelve nyöszörgött: spriccelj belém! Gyereeee!
Egyszerre mentünk el.
Pihegve törölgettük magunkról az izzadságot. Az enyhe szél kis libbenései alig hűsítettek.
-Látlak még? - kérdeztem.
-Talán.
