Ez is egy régi történet. Csak látásból ismertem a csajt, sosem beszéltünk előtte. Szilviának hívták, nem volt túl vékony, éppen megfelelően gömbölyded, mellé babaarc, szőke vállig érő haj.
Nyár volt, haverokkal a szokott helyünkön a söröző előtti asztalnál üldögéltünk. Sörözgettünk hármasban, már az induláson gondolkodtunk, fizetés előtt még bementem folyó ügyeket rendezni.
A csaj egy népesebb társasággal volt az egyik belső asztalnál, épp felállt amikor beértem. Visszamosolygott - jó jel. Kifelé menet megint nézem - ő mosolyog. Nem mentem felé, intettem a fejemmel kifelé és a kezemmel (ujjaimmal) elmutogattam az elmenetelt. Babaarcon pici vigyor és bólint. Hoppá. Kimentem az asztalunkhoz, vigyorogva mondtam, haveroknak, hogy nekem most dolgom lesz, fizessenek helyettem is. Válaszolni sem volt idejük, már kiért Szilvia. Kézen fogva, mintha már ezer éve egy pár lennénk köszöntünk el a két lefagyott havertól. Dugó csak ennyit nyögött ki:
- nanebazdmármeg...
Nem fogadtam szót.
A csaj a ráguggolós póz mestere volt, a műfajban azóta sem találtam ügyesebbet, bár a múlt héten összefutottam egy ígéretes versenyzővel. Jah, és szopásban sem volt kezdő.
