Nem is hokedli igazából, inkább konyhai szék, - csak a hokedli olyan jól hangzik. Mint a hecsedli, vagy a puszedli, vagy akár a nokedli.
De nem is ez a lényeg.
Napközbeni dugni ha a gyermek is otthon van nem egyszerű. Több bevált helyünk van, az egyik ilyen a lenti fürdőszoba. Annak a félig csukott ajtajából ő ki tud lesni, úgy, hogy észrevegye ha valaki (a gyermek) közelít. Kilesni úgy tud a legjobban ha rátámaszkodik a kisszékre.
A gyerek hannamontánát néz, mi a konyhában beszélgetünk. Ő kezdte: hozzám bújt és simogatni kezdte a farkam. Egy kis csókolózás után kézen fogom és húzom a fürdőszobába.
A kisszéket én teszem az ajtóba, ő a nadrágját tolja le és letámaszkodik a székre. Mögé állok, csak egy pillanatig gyönyörködöm formás fenekében. A nadrágom a bokámnál. Félrehúzom a bugyiját és szorosan mögé lépek. Halk sóhaj.
Erősen tartom két kézzel a derekát, szinte kapaszkodok benne. Ütemes hal csattogás hallatszik és az ő halk neszezése. Aztán reccsen a szék, ő sípolva veszi a levegőt, a számat harapom, hogy ne lihegjek túlságosan... aztán lihegek.
Gyors öltözködés aztán visszamegyünk a konyhába. Hozzám bújik, ölelem, simogatom.
A tévében már reklám megy, jól időzítettünk.
