Akkor egy vidéki kisvárosban laktam. Mari egy jó seggű, jó alakú csaj volt, de nem szerette a kötöttségeket. Hallgatólagosan tudtuk, hogy többen járunk hozzá beszélgetni, de ebből senki nem csinált problémát, Mari sem.
Azon a délutánon céltalanul sétáltam a főutcán amikor Mari szólt ki rám az első emeleti bérház ablakán: hé, hahó, hát te? Nem ugrasz fel egy kávéra? - kérdezte sokat sejtetően.
Nem kellett rábeszélni, már kaptattam is fel a kopott lépcsőkön. Mari egy kis nyári ruhácskában már a kávét töltötte csészébe. Leültem, beszélgettünk, a nyitott ablakon beszűrődött a kisváros délutáni zaja. Már épp kezdtem volna rátérni a témára amikor az ablak alól felsipított Andika a lenti butikos csaj:
- Hé Mari, itthon vagy, hallod?
Mari felpattant és az ablakon kihajolva válaszolt barátnőjének. - Ha ezek elkezdik a trécselést, sohasem fogják befejezni - kezdtem morgolódni magamba. A kávémat is megittam, de a trécselés nem maradt abba. Közben azért nézegettem Mari formás seggét, a ruha felcsúszott rajta ahogy félig kilógva könyökölt az ablakban, a rózsaszín tanga épphogy takarta a puncit. Néztem, néztem, aztán gondoltam egy merészet és a háta mögé lopóztam.
Végigisimítottam a hátát, csak picit rezzent össze az első érintéstől, de hagyta a kezem. A kezem pedig lassan lejjebb csúszott, vándorolt a derekán, aztán a fenekén és megpihent a dudurodó már ismerős vastag ajkakon. A tangát egy mozdulattal félrehúztam, letérdeltem és lassan belenyaltam a már enyhén vizes punciba.
A lábak kicsit megremegtek, és mintha nagyobb lett volna a terpesz.
- És a Kis Ritáékhoz mit szólsz? - halottam az utcáról. -Hallottad, hogy jön a baba?
- Áááá, hát igen, vagyis nem, nem tudtam.....
Közben épp végeztem a nyalakodással, inkább elővettem az ágaskodó farkamat, picit megnyálaztam és lassan a punciba nyomtam. Lassan, nagyon lassan. Aztán hagytam bent mélyen, hagytam, hogy pulzáljon kicsit.
- Te Mari, amúgy jól vagy? Nem vagy te lázas, olyan furcsán csillognak a szemeid?
Mari mintha szisszent volna, de a punci nedvesen fogadott. Körbefont és párszor rászorított.
- Ehhh, neem, neem, bár akár lehetnék issss... és mi volt a Karcsival azt meséld inkább...
Erősen markoltam a seggét, aztán elkezdtem ugyanolyan lassan kifelé húzni. Egész lassan. A makk tövénél megálltam, picit vártam majd elkezdtem visszanyomulni, egészen mélyen tövig, egész addig míg nem éreztem a barlang végét. Ott megint vártam, majd ismétlődött a játék. Lassan, nagyon lassan. A farkam duzzadtan lüktetett, őrülten vágytam rá, hogy erővel bevágjam, hoyg ráhúzzam a puncit teljesen...
Hallottam ahogy roppan a szúrágta párkány deszkája a műköröm alatt, de Mari becsülettel kitartott. Andika csak mesélt, Mari meg szűkszavúan válaszolt, hogy 'ahhhaaaa.... ééértem..... ahhhhhaa'.
Még mindig őrület lassan csúszkáltam ki-be de éreztem, hogy ezt sokáig nem bírom cérnával. Mari hátán is megjelentek az első izzadság permet cseppecskék, és akkor Andi szavába vágva hirtelen azt mondta: - Andi drágám, most nekem el kell mennem!
Választ nem várva hátratolatott, bevágta az ablakokat és szó nélkül a karfás székre támaszkodott. Kezeit össszefogta, a karfa alatt és a fejét mintegy megadóan lehajtotta. És tényleg elment. Kétszer.
