Bevallom: roma csajt még nem dugtam. Egyszer egy gyanúsan szolizott leszopott, de mentségemre szóljon: ki voltam ütve.
Amsterdam gyönyörű város. Nappal is van látnivaló, de az este az igazi. Kigyúlnak a fények - igen, a piros lámpácskák. Több kisebb piroslámpás rész is van, no meg a központ.
Kivilágított kirakatok előtt hömpölygő embertömeg, japán turisták, lökdösődés, kicsit arrébb kihalt sikátor, lépcsőn ülő szakadt csaj amint épp gyertyával kiskanálban melegített anyagot szív fel a fecskendőbe. Enyhe négerszag.
Neonfényben kéken világít a csipkés tanga az üvegajtó mögött vonagló szőke csajon. Mellette lévő kuckóban egy párductestű néger csaj. Mit nem adnék ha nem itt látnám...
Van amelyik hívogatóan integet feléd, de van amelyik csak magának táncol. Ahol meg nem ég a kis piros fény, vagy be van húzva a függöny ott épp munka folyik. Van olyan csaj akinek az ajtaja előtt sorba kell állni. Kiengedi a klienset, és már húzza is be a következőt ártatlan mosollyal.
Egy sarokkal odébb a kis kőtemplom mögött szinte arcul csap a négerszag. Igazi lucskos átható négerszag. Itt nincs tömeg, itt kicsi a kereslet. A csajok nem is húzódnak az ajtók mögé. Kiállnak, nagy hangon dumálnak. Csajok? Frászt. Lepusztult matrónák, lógó csöcsű nagyseggű hájas némberek. De nekik is meg kell élni valamiből.
Esős hétköznap este volt. Még csak ismerkedtem a várossal. Borongós idő volt amikor sétálni indultam, aztán mind jobban elborult, és olyan szomorú-szitáló eső kerekedett belőle. Beültem egy helyre, söröztem, meccset néztem. Már későre járt mikor hazaindultam, bár az eső nem csendesedett.
Ismeretlen utcákon keresztül a legrövidebb út reményében próbáltam hazajutni. Észrevettem, hogy hopp: piroslámpás negyedecske. Felettem az ablakból vidám női kacagás... olyan tiszta szívbéli. Hátrébb léptem és felnéztem: két igen csinos fiatal csaj lenge öltözetben, kihívó tartásban ült és láthatóan poharazgatott az ablakban. Ők meglepetten rám néztek, hiszen már alig volt mozgás a kihalt esőáztatta utcában. Elhallgattak, aztán szinte egyszerre kezdték el: komtufakk, komtufakk.. dujuwant tufakmí? és közben vihogtak tovább.
-No, thanks... sorry - mondtam szégyenlősen, amire ők mégjobban nevetni kezdtek.
-Zsuzsi, ne csináld, - vihogott egészen jól kivehetően az egyik - és mi van ha fel akar jönni?
-Kiszolgáljuk bazdmeg, - röhögött a barna hosszúhajú csaj. Úgyleszopom... és itt kicsit kihajolt, nevetve rám nézett és ujjával hívogatott. Poharából kiloccsant az ital.
-Izé, és hölgyeim, mennyi lenne... aaa... a tarifa?
