Megint "terítéken" volt az ebédlőasztal.
Kávéztunk. Ahogy délelőtt szoktunk: állva a konyhában. Letette a csészéjét és hozzám bújt. Csókolóztunk.
- Felmegyünk a hálóba? - kérdeztem már a mellét csókolgatva. A kezem közben már a puncit simogatta.
- Ne, ne, még ne, még beszélgessünk....
Az ujjam a nedves punciban megmártózott, a dákó már ágaskodott, az ész megállt. Felkaptam és két lépéssel az ebédlőasztalhoz léptem vele. Az asztalra ültettem és még csókolva lehúztam a nadrágját, egy pillanattal később az enyémet, igaz csak a térdemig jutott. A bugyiját nem vettem le csak félrehúztam és már helyére is csúszott a dákó.
Ilyenkor picit meg lehet pihenni, helyükre kerültek a dolgok.
Ő közben hátrafeküdt az asztalon, kezeivel az asztal szélébe kapaszkodott. A dorong lassan csúszkált a punciban, ő halkan nyöszörgött. Élvezettel néztem ahogy feküdt előttem. Az asztalra bomló haj, a formás cickók, ahogy kibuktak a felhúzott póló alól...
A lábait a vállamra tette. Beindult az úthenger. Gyorsult a tempó, én visszafogtam magam, de ő hangosan élvezett el.
Lassítottam. Aztán kivettem és úgy az asztalon a szájába tettem.
Most ő kérdezte, mi lenne ha felmennénk a hálóba.
-Ha valamit elkezdtünk, azt fejezzük is be - mondtam, majd hassal az asztalra fektettem. Úgy igazítottam, hogy a punci épp az asztal szélénél legyen. Benyomtam.
Lassan, majd gyorsan, majd a végén eszeveszettül.