Hideg van. Kibaszottul. Napközben is röpködnek a mínuszok. A dízelautó keveset fogyaszt, de nem is fűt rendesen. Hideg kocsiban nincs nagy kedve dugni az embernek, ilyenkor a szopást preferálom, ahhoz nem kell pőrére vetkőznöm, a csaj meg szinte teljesen felöltözve maradhat.
Andi a Szépvölgyi útnál dolgozott, ebédidőben a Hármashatár-hegyre jártunk fel piknikezni. Andi mindig késett, nem tudtam úgy kiszámítani, hogy ne kelljen minimum tíz percet várnom rá, még az sem segített ha a rakpartról rátelefonáltam, hogy rögtön ott vagyok...
Ő sohasem zavartatta magát: angyali mosollyal beszállt az autóba, szájon csókolt és kislányosan csacsogni kezdett... nem lehetett neheztelni rá.
A piknik első része már útközben elkezdődött, csacsogott, közben csókolgatott, simogatott. A második parkoló volt a miénk, mire leparkoltam már állt a farkam rendesen. Finom volt a szája, imádtam csókolózni vele. Vékony volt Andi, de istentelen jó cicikkel megáldva.
Ha maradtunk az első üléseken akkor abból rendszerint szopás lett. Valami félfordulatos,enyhén térdelős pózt vett fel, és szopott rendesen. Finoman, élvezetesen.
Az első üléseken ritkán dugtunk, (bár volt egy emlékezetes amikor az ő ülésén kerültem a lába közé, másnap hosszasan próbáltam észrevehetetlenné tenni a lábnyomait a kárpiton).
Szóval, ha hátsó ülés, akkor abból komoly dugás lett. Szeretett beleülni, így is, úgy is, lovagolt, dobálta a haját, behajolt a két ülés közé... és cincogott veszettül.
No, a piknik ezen részét ha letudtuk utána jött a kajálás, szépen megterítve, rendesen. Ettünk, dumáltunk, aztán vagy visszatértünk az első részre (ez volt ritkábban), vagy jártunk egy nagyot az erőben.
A cukrászdánál szállt ki, a haja illata még sokáig keringőzött az autóban.
