Ma délutános, így kimentem hozzá egy kávéra. A gyerek otthon volt, így tényleg csak kávézás lett, bár abban a kis nyári ruhácskájában....
Félúton járhattunk a munkahelye felé, egy erdős, bokros részen át visz az út. Láttam egy szűk bejárót, - befordultam. Sajnos csak egy kis ösvény vitt be a bozótosba, épp csak pár méternyit tudtam bemenni, hogy az autó mégse látszon a főútról, de így is sikítottak a gallyak a fényezésen.
- Ne, ne csináld, ugye nem akarsz most itt dugni?! -kérdezte rémülten.
-Szerinted? - mosolyogtam sokat mondóan és csókolgatni kezdtem.
-De belátnak az útról, itt mennek el két méterre tőlünk az autók, és...
- Kicsim, hiszen szereted az izgalmas helyzeteket, várj átmegyek a te oldaladra... - és már nyitottam is az ajtót, közben már azon gondolkodtam, hogyan fogom a nyitott ajtóban az első ülésen letérdeltetni és hátulról...
-Vár, várj, ... akkor inkább leszoplak...
-Ó, kicsim... -és már húztam is le a sliccem.
Körülnézett, de a bozótosban csak levél rezdült ritkán,és.... és ráhajolt. Kellemesen szopta, nem kapkodta el. A légkondi enyhe fuvallatában simogattam a haját, és néztem ahogy nyelvével végigfutkos a farkamon.
Már majdnem az elmenetelnél jártam amikor szemből a kanyar mögül egy biciklis fiú tűnt elő a semmiből. Tán két lépéssel az autó előtt ugrott le a bicajról. Egy pillanatig megkövülten nézett, aztán próbált kikerülni. Balról nem ment, jobbról próbált, - onnét sem. Megfordította a bicajt, felült és elhajtott.
-Nagyon finom vagy kicsim, nagyooon....
Egy kósza csepp a nadrágomra is került, de nem hagyott foltot.