Nónival igazán jókat dugtunk. Egyik kedvenc pózunk a kutya volt.
A szobájában mindig világított egy kis éjjeli lámpa, annak halvány fénye vetett árnyékot rólunk a falra. Egyszer azt vettem észre, hogy élvezettel figyeli a két összefonódott figurát a falon. Mintegy fordított kentaur. Lassan poroszkált, hátát néha felpúpozta, fejét pedig felvetette.
Egy darabig én is lopva figyeltem kentaurunkat, próbáltam úgy állni (térdelni), hogy minél élethűbb legyen. De valahogy a lassú poroszkából mind erőteljesebb galopp lett, és mire feleszméltem már vágtatott a ló. Vadul száguldott, patái csak úgy csattogtak.
Aztán hirtelen megtorpant, felnyerített, hosszú szőke lófarkával csapott kettőt, valami isteni remegés futott át a testén és hörögve összecsuklott. Tán még rúgott kettőt, aztán már csak elégedetten szuszogott.
