Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Bejegyzések - Írások

Testimese

A valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve.

2019.06.09. 09:11 szamóca6

Vendégposzt: Első mese

Címkék: mese

Elfogadtam Zotyer kedves invitálását, ha időm engedi mesélni fogok nektek.

Még fiatal voltam, de már felnőttként élveztem a gondtalan diákéletet, távol a vigyázó szemektől (a szüleimtől), egy másik városban. Gyakorlatilag vég nélküli bulizások tették ki az első évet, és persze ismerkedés a srácokkal. Többnyire egy-két hétig vagy néhány hónapig tartottak a röpke szerelmek, miközben persze aktívan éltük minden adandó alkalommal a szexuális életünket.

Nem volt ezzel semmi gond, bár most így belegondolva elég meredek dolgokat is megtettem, amelyek közül egyet még most is kicsit bánok.

Az egyik barátnőmmel sétálni támadt kedvünk, s amikor már vagy egy órája kószáltunk erre-arra, úgy döntöttünk, beülünk az egyik presszóba, iszunk valamit. Ha jól emlékszem, sört rendeltünk, és vidáman beszélgettünk. Az egyik pincér - akit láttam már máskor is - többször is felém pislogott, ami nekem nagyon imponált, hiszen ezzel jelezte, hogy tetszem neki. Amikor még egy italt akartunk rendelni, természetesen ő jött az asztalunkhoz, és kicsit viccelődött, majd felvette a rendelést: még két pohár sör.

Hamar jött vissza, de a sör mellé egy-egy féldeci vodkát is hozott. "Ez a főnök ajándéka" - mondta, és letette elénk. Nem voltunk szívbajosak: nagy nevetve felhajtottuk az italt, s beszédbe elegyedtünk L.-lel. Néha el-elszólították, de mindig visszajött hozzánk. Kedves és nagyon vicces srác volt, jó volt hallgatni a sztorizásait. Közben pedig még egy-két pohár sört hozott nekünk "ajándékba", s vibrált a levegő köztem és közte, égetett a tekintete.

Nagyon sokáig maradtunk a presszóban, már jócskán beesteledett, amikor L. tett egy javaslatot: várjuk meg, itt mindjárt úgyis záróra lesz, aztán menjünk el egy másik helyre együtt, ahol a haverjával is találkozhatunk. "Mert olyan belevaló, vidám csajok vagytok" - mondta. Nos, mi nem akartunk nem belevalónak látszani, a hangulatunk is remek volt, nyilván az ital hatására is, ezért rábólintottunk: jópofa fickó ez, kedves, udvarias, nem kell félnünk tőle.

Megvártuk tehát, hogy L. végezzen, és elindultunk arra a másik helyre. Tényleg ott volt a haverja, S., aki szintén jóképű, bár kissé szótlanabb férfi volt. Ezen a helyen is iszogattunk, a fiúk újabb és újabb italt rendeltek nekünk - persze ők fizették. L. nyíltabb udvarlásba kezdett. Ehhez is jól értett. Nagyon óvatosan tett egyre közelebb és közelebb lépéseket: előbb csak megállapította, hogy mi minden szép rajtam, majd ártatlanul végigsimította a hajamat, mert olyan szép selymes, megérintette a kezemet, mert biztosan fázik, és meg kellene melegítenie valakinek stb. Mit mondjak, elég szépen becsíptem, de mélyen nyomott hagyott az emlékeimben, ami ezután történt.

Már sötét éjszaka volt, hajnal egy körül. Visszamehettünk volna a koliba, de L. újabb ragyogó ötlettel állt elő: itt lakik a közelben, menjünk, aludjunk nála. Tetszett, hogy L. nem erőszakoskodik, hanem végtelenül udvarias, gyengéd, és most már hagytam, hogy a derekamat is átölelje. A fülembe súgta, hogy rettentően kíván, szeretne mellém bújni, essen meg rajta a szívem.

Belementem, jó, menjünk hozzá. Hozzátettem, hogy azért nem szeretnék ott aludni, csak beszélgessünk még egy kicsit. L. pedig ártatlanul mosolygó szemekkel közölte, hogy természetesen, nem szeretne mindent azonnal elrontani. Hogy én milyen naív voltam akkoriban! A barátnőm közben már szépen összemelegedett a másik fickóval, ő is benne volt a dologban.

Folyt.köv.

10 komment

süti beállítások módosítása