Az a laza testtartása fogott meg. Leengedett vállak, mégis kihúzott, egyenes felsőtest, finom derék, semmi has, a popsi kiemelve-kitolva derékból, -szinte látod a puncit hátulról még a farmeron keresztül is. Laza, már-már földönhúzott lépések - nem tudom leírni jobban: egy hanyag kamaszfiú testmozgása egy szálkás hajlékony de mégis elegáns női testben. Az a nő akinek az arcát elfelejted, de a testét nem. A bőre meg - mint egy huszonhétévesé.
Egy videótékában ismertem meg, dohányzott ott is hanyagul. Kis vakarcs szobakutyájával laktak, most épp kettesben, pasiját nemrég dobta ki.
Az ágyán fetrengve csókolóztunk, a kis hülye kutya ott ugrált körülöttünk. Azt mondta korai még sexelnünk, meg kell, hogy ismerjen, és hogy nem akarja, hogy kihasználják a férfiak. Egyetértettem vele. A farmerját csak a második nap délutánján tudtam leimátkozni róla. Izgalmas volt minden porcikája.
Érdekes úgy szexelni, hogy közben azon filózol, hogyan tudnál úgy fordulni, hogy a körülöttetek fickándozó, meg-meg nyaldosó kis szobacirkáló véletlenül se tudja a töködet bekapni. Szopástól eleve eltekintettem, csaj sem erőltette. Egy rendes lovaglás volt, (tökeimet ágytakaróval fedeztem) aztán lezavartam az ágyról az ebet és hátulról könyököntámaszkodóan, seggfelemelősen büntettem a csajt. A csaj nyirvákolt, a kis eb vakkantgatott. Én főleg arra figyeltem, nehogy visszamásszon az ágyra. Mármint a kutya.
A végén kevés vadkan hörgéssel én is beszálltam az állati kavalkádba, a csaj hátára rogytam, zihálva lihegtünk mindhárman. A nő feje lelógott az ágyról, a kutyus nyalogatta az arcát. Óóó, gyere anyához, kis édesem...
A második menetre kértem rakjuk ki a kutyát az előszobába, de egy csodálkozó pillantásból rögtön rájöttem: vagy marad a kutya, vagy nem lesz második menet.
Kapott enni, a legkedvencebb szakadt nyálas töklabdáját készítettem el neki, de amint elkezdődött a nyirvákolás (megjegyzem az igen helyénvaló és élethű volt) a kis dög rögtön vonyítós ugatásba csapott. Nem bíztam a véletlenre himbálózó testrészemet, az íróasztalon fejeztük be az állatoskodást.
Kiváncs lettem volna annak az arcára aki a kiszűrődő hangokból próbálta volna elképzelni a benti eseményeket.
Másnap felhívtam a csajt, és esendő hangon bevallottam: én nem vagyok kész egy komoly kapcsolatra, ne ítéljen el, de nem tudom vállalni a kötöttségeket. Sajnáltam.
